Benedek Elek: Mese a három kismalackáról (részlet)
Volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg koca s annak három malackája.
Amikor már nagyocskák voltak a malacok, azt mondta nekik az anyjuk:
- Drága gyermekeim, én már eleget fáradtam érettetek, megöregedtem, el is híztam, eredjetek, próbáljatok szerencsét.
Nosza, elbúcsúzott a három kismalac a kocától, s elindultak hárman háromfelé.
Az első malac hamarosan találkozott egy emberrel, aki nagy szekér szalmát vitt.
- Gazduram - kérte a malac -, adjon nekem egy kevés szalmát, hadd építek egy kis házikót magamnak.
A gazda adott jó szívvel, a malac meg egykettőre házikót épített a szalmából. De alig költözött be, odament farkas koma, kopogtatott az ajtón.
- Eressz be kismalac!
- Hogyne! Hogy felfalj! - szólt ki a malac.
- Bizony ha nem eresztesz be szép szóra, összedöntöm a házadat, s megeszlek! - fenyegetőzött a farkas.
Amit mondott, meg is cselekedte, a házacskát összedöntötte, s szegény malacka alig bírt kereket oldani.
Ezalatt a második malac is ment, mendegélt, s ez is találkozott egy emberrel, aki egy szekér ágat vitt.
- Gazduram - szólította meg a malac -, adjon nekem néhány ágacskát, hadd építek magamnak házacskát.
Adott ez a gazda is jó szívvel ágacskát, a malacka egykettőre felépítette a házacskát, de alig ült be, már jött farkas koma, kopogtatott.
- Eressz be, kismalac, a házacskádba!
- Dehogy eresztlek! Tán hogy felfalj! - válaszolt a malac.
- Bizony, ha szép szóra be nem eresztesz, lerontom-bontom a házacskádat, s megeszlek!
Úgy tett, ahogy mondotta, a házacskát lerontotta-bontotta, s a malacka épphogy el tudott iszkolni; vitte az irháját.
Hát a harmadik malackával mi történt? Ez is találkozott egy emberrel, aki téglát vitt a szekerén.
- Gazduram - kérte a malacka -, adjon nekem néhány téglácskát, hadd építek magamnak házacskát.
Adott az ember téglácskát, s épített a malacka egy szép, csinos házacskát.
Bezzeg hogy mindjárt odasomfordált farkas koma, kopogtatott az ajtón.
- Eressz be, kismalac!
- Kinn tágas, benn szoros, fel is út, le is út! - szólt ki a kismalac.
- No, megállj! - ordított a farkas, s azzal döngetni kezdette a házacskát, erőlködött szörnyen, hogy szétrontsa-bontsa, de a házacska meg se mozdult, a malacka meg hasát fogta nagy nevettében.
A képre kattintva nyílik az eredeti oldal.
- Drága gyermekeim, én már eleget fáradtam érettetek, megöregedtem, el is híztam, eredjetek, próbáljatok szerencsét.
Nosza, elbúcsúzott a három kismalac a kocától, s elindultak hárman háromfelé.
Az első malac hamarosan találkozott egy emberrel, aki nagy szekér szalmát vitt.
- Gazduram - kérte a malac -, adjon nekem egy kevés szalmát, hadd építek egy kis házikót magamnak.
A gazda adott jó szívvel, a malac meg egykettőre házikót épített a szalmából. De alig költözött be, odament farkas koma, kopogtatott az ajtón.
- Eressz be kismalac!
- Hogyne! Hogy felfalj! - szólt ki a malac.
- Bizony ha nem eresztesz be szép szóra, összedöntöm a házadat, s megeszlek! - fenyegetőzött a farkas.
Amit mondott, meg is cselekedte, a házacskát összedöntötte, s szegény malacka alig bírt kereket oldani.
Ezalatt a második malac is ment, mendegélt, s ez is találkozott egy emberrel, aki egy szekér ágat vitt.
- Gazduram - szólította meg a malac -, adjon nekem néhány ágacskát, hadd építek magamnak házacskát.
Adott ez a gazda is jó szívvel ágacskát, a malacka egykettőre felépítette a házacskát, de alig ült be, már jött farkas koma, kopogtatott.
- Eressz be, kismalac, a házacskádba!
- Dehogy eresztlek! Tán hogy felfalj! - válaszolt a malac.
- Bizony, ha szép szóra be nem eresztesz, lerontom-bontom a házacskádat, s megeszlek!
Úgy tett, ahogy mondotta, a házacskát lerontotta-bontotta, s a malacka épphogy el tudott iszkolni; vitte az irháját.
Hát a harmadik malackával mi történt? Ez is találkozott egy emberrel, aki téglát vitt a szekerén.
- Gazduram - kérte a malacka -, adjon nekem néhány téglácskát, hadd építek magamnak házacskát.
Adott az ember téglácskát, s épített a malacka egy szép, csinos házacskát.
Bezzeg hogy mindjárt odasomfordált farkas koma, kopogtatott az ajtón.
- Eressz be, kismalac!
- Kinn tágas, benn szoros, fel is út, le is út! - szólt ki a kismalac.
- No, megállj! - ordított a farkas, s azzal döngetni kezdette a házacskát, erőlködött szörnyen, hogy szétrontsa-bontsa, de a házacska meg se mozdult, a malacka meg hasát fogta nagy nevettében.
A képre kattintva nyílik az eredeti oldal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése