PIN

Follow Me on Pinterest

2018. május 15., kedd

Kacor király

KACOR KIRÁLY


Volt egyszer egy szegény özvegyasszony, s annak egy macskája. Ez a macska olyan kajtár,* olyan falánk volt, hogy minden fazékba, minden lábasba beleütötte az orrát. A szegény asszony megelégelte a macska kajtárságát, s egyszer, mikor a macska a tejeslábast egészen kiürítette, fogta a seprűt, jól megverte, s mondta neki:
- Kitakarodj a házamból, fel is út, le is út, többet ide be ne tedd a lábadat!
No, szegény macska mehetett világgá. Elindult nagy búsan, kiment a faluból, bódorgott erre-arra, mindenfelé, aztán egy hídhoz ért, ott leült, s dorombolt magában nagy búsan. Amint ott üldögélne, látja, hogy ott üldögél egy róka is. Szépen odasettenkedik, s elkezd a róka farkával játszani. Megijed a róka, s visszafordul, nézi a macskát, nem tudta elgondolni, mi isten teremtése lehet, ilyen állatot még nem látott. Visszahőköl egy kicsit, de vissza a macska is, mert még ő sem látott rókát világon való életében. Mindkettő megijedt a másiktól.
No, hanem mégis a róka szólalt meg először. Kérdi a macskától nagy szepegve:
- Ki légyen az úr?
-Ahá, - gondolja magában a macska - úgy látszik, ez fél tőlem!
Mindjárt nekibátorodott, s mondotta nagy büszkén:
- Mit, hát te nem ismersz engem? Tudd meg, hogy én Kacor király vagyok. Nincs az az állat, ki ne féljen éntőlem.
- Ejnye, ejnye - mondotta a róka -, igazán szégyellem, hogy még a híredet nem hallottam.
Egyszeriben meghítta nagy tisztelettel Kacor királyt: legyen szerencséje, látogassa meg az ő szegény házánál, lesz tyúkhús, récehús, lúdhús vacsorára s minden, ami kitelik tőle.
- Jól van - mondotta Kacor király -, hát elmegyek veled.
Elmennek a róka házába, de bezzeg a róka sürgött-forgott, felvetette a konyhát, sütött mindenféle pompás pecsenyét, kínálta Kacor királyt:
- Egyék, felséged, egyék, ne éhezzék, mint otthon.
Mikor aztán az ebédnek vége volt, ágyat vetett Kacor királynak, puha ágyat, s Kacor király meghagyta, hogy csend legyen a háznál, nehogy valaki megháborítsa őt a nyugodalmában. Kiment a róka a háza elé, ott járt fel s alá, vigyázott, nehogy valaki bemenjen, de még a háza felé se közelítsen.
Egyszer jön arra egy nyúl, s a róka már messziről rákiáltott:
- Szaladj innét, te szerencsétlen, nem tudod, hogy nálam alszik Kacor király?! Ha fölébreszted, vége az életednek!
Hiszen egyéb sem kellett a nyúlnak, uccu neki, szaladott árkon-bokron által, mintha szemét vették volna ki. Amint szaladt, szembejő vele a medve, s kérdi:
- Hát te hová szaladsz, talán bizony a kopók kergetnek?
- Jaj, ne is kérdezze, medve bátyámuram. A róka koma háza előtt jöttem el, s azt mondotta róka koma, hogy szaladjak, mert Kacor király van nála szálláson, s ha felébresztem, vége az életemnek.
- Hm, hm - mondja a medve -, na hallod-e, öcsém, sok országot, világot bejártam, de Kacor királynak még a színét sem láttam, de még a hírét sem hallottam. No, csak azért is meglátogatom róka komát, hadd lám, ki az a Kacor király?
Elmegy a medve róka komához, s hát róka koma még mindig ott jár-kel a háza előtt, s amint meglátja a medvét, kiált neki:
- Jaj, lelkem, medve komám, ne jöjjön erre, mert ha Kacor királyt felébreszti, vége az életének, vége az enyimnek is.
De bezzeg megijedt a medve is, megfordult s futott keresztül az erdőn, mintha szemét vették volna, meg sem állott, míg a nyulat utol nem érte. Hát mire odaért, ott voltak a nyúl körül mindenféle állatok, szárnyasok s szárnyatlanok. A nyúl beszélt nekik Kacor királyról, s az állatok rémüldöztek.
- Jaj, istenem, mi lesz velünk, ha Kacor király fölébred, s elindul az erdőbe!
Volt ott mindenféle állat, farkas, szarvas, őz, varjú, sas, holló, s mind szörnyen meg voltak ijedve, nem tudták, hogy mit csináljanak. Azt mondja egyszer a nyúl:
- Mondok én valamit. Álljunk össze, ahányan vagyunk, csináljunk nagy vacsorát, s hívjuk meg Kacor királyt; ha róka komához eljött vacsorára, eljön mihozzánk is.
- Biz' az jó lesz - mondotta a varjú -, én, ha megbíztok bennem, elmegyek róka komához, s meghívom Kacor király őfelségét.
Bezzeg hogy megbízták, hogyne bízták volna, hadd menjen a varjú. Elmegy a varjú róka komához, köszönti illendőképpen, mondja, hogy mi jóban jár.
- Jól van - mondja róka koma -, mindjárt bemegyek, megnézem, hogy felébredt-e, s elémondom a kívánságotokat.
Bemegy róka koma, s hát éppen akkor dörzsöli a szemét Kacor király, nagyokat nyújtózkodik, hogy ropogtak belé a csontjai.
- No, mi hír, barátom? - kérdi Kacor király.
- Felséges királyom - mondja róka koma -, itt van egy varjú. Minden rend- s rangbéli állatok küldték ide, hogy meghívják felségedet vacsorára.
Kacor király megpödörte bajuszát, s mondta róka komának:
- Jól van, mehetsz. Mondd a varjúnak, hogy elmegyek.
Visszarepül a varjú nagy örömmel a többi állatokhoz, s jelenti Kacor király üzenetét. Hej, uramteremtőm, egyszeriben nagy tüzet raknak az erdő közepében! A medve hozott ökörhúst, a farkas lóhúst, a sas mindenféle apró madarakat, a nyúl felcsapott szakácsnénak, forgatta a nyársat, sütötte a drága pecsenyéket; a többiek körülállották a tüzet, úgy várták Kacor király őfelségét.
Aközben Kacor király is nekikészülődött, jó hegyesre kipödörte a bajuszát, s elindult róka komával a vendégségbe. Eléjükbe jött a varjú, s úgy mutatta az utat, de a világ minden kincséért sem mert volna leszállni a földre, hanem repült egyik fa tetejéről a másikra, s úgy károgta:
- Erre! Erre!
Egyszer meglátják Kacor királyt, amint jő róka komával. Hát uramteremtőm, ahány állat ott volt, mindannyinak inába szállt a bátorsága.
- Jaj, jaj - kiabált a nyúl -, ott jő Kacor király, még felszúr a bajuszára!
- Szaladjon, ki merre tud! - kiáltott a medve, s azzal nekiiramodtak, szaladtak, ahányan voltak, annyifelé.
Hogyha azok a bolond állatok el nem szaladtak volna, az én mesém is tovább tartott volna.



Kacor király

Gazdaasszony:
Egyszer volt nekem egy macskám. Ez a macska olyan kajtár, olyan falánk volt, hogy minden fazékba, minden lábasba beleütötte az orrát. Egyszer, amikor a tejeslábast egészen kiürítette, megelégeltem a kajtárságát. Fogtam a seprűt, jól megvertem, mondtam neki:
-Kitakarodj a házamból! … Fel is út, le is út! ... Ide többet be ne tedd a lábadat!
Mesélő:
No, szegény macska! Mehetett világgá. Elindult nagy búsan, kiment a faluból, bódorgott erre-arra mindenfelé. Aztán egy hídhoz ért, ott leült, s dorombolt magában nagy búsan. Amint ott üldögélne, látja, hogy ott üldögél egy róka is. Szépen odasettenkedik, s elkezd a róka farkával játszani. /ijedten felpattannak, egymással szemben méregetik egymást /
Róka:
/kifelé/ - Mi az isten teremtése lehet? Ilyen állatot még nem láttam!
Macska:
/kifelé/ - Nem láttam még ilyen állatot világon való életemben!
Róka:
/félve/ - Ki légyen az úr?
Macska:
/kifelé/ - Aha! Úgy látszik fél tőlem!
/büszkén/ - Mit!? Hát Te nem ismersz engem?! …. Tudd meg, hogy én Kacor király vagyok! Nincs az az állat, aki ne félne éntőlem.
Róka:
- Ejnye, ejnye, igazán szégyenlem, hogy még a híredet sem hallottam.
/meghajol/ - Nagy tisztelettel kérem felségedet, látogassa meg szegény házamat. Lesz tyúkhús, récehús vacsorára, s minden, ami csak kitelik tőlem.
Macska:
Jól van, hát elmegyek Veled!
Mesélő:
Elmentek a róka házába, de bezzeg a róka sürgött-forgott, felvetette a konyhát. Sütött mindenféle pecsenyét.
Róka:
- Egyék felséged, egyék! Ne éhezzék, mint otthon!
Mesélő:
Mikor aztán az ebédnek vége volt, ágyat vetett a róka, puha ágyat.
Macska:
- Most aztán csend legyen a háznál! Nehogy valaki megháborítsa nyugalmamat!
/kimegy a róka a ház elé/
Mesélő:
Egyszer csak arra jött egy nyúl.
Róka:
- Szaladj innen te szerencsétlen! Nem tudod, hogy nálam alszik Kacor király? Ha felébreszted, vége az életednek!
Nyúl:
-Jaj! Jaj! / elfut/
Medve:
/szembe jön/ - Hát te hova szaladsz? Talán bizony kopók kergetnek?
Nyúl:
Jaj ne is kérdezze medve bátyámuram! A róka háza előtt jöttem el, s azt mondta róka koma, hogy szaladjak, mert Kacor király van nála szálláson, s ha felébresztem vége az életemnek!
Medve:
- Hm, hm! Na hallod-e öcsém, sok országot, s világot bejártam, de Kacor királynak még a színét sem láttam, de még a hírét sem hallottam. No csak azért is meglátogatom róka komát, hadd lám, ki az a Kacor király. / elmegy a rókához/
Róka:
- Jaj lelkem, medve komám! Ne jöjjön erre, mert ha Kacor királyt felébreszti vége az életének, Vége az enyémnek is!
Mesélő:
De bezzeg megijedt a medve is, megfordult, s futott keresztül az erdőn, mintha szemét vették volna. Meg sem állott, míg a nyulat utol nem érte. Hát mire odaért, ott voltak a nyúl körül mindenféle állatok: szárnyasok és szárnyatlanok. / a nyúl körül ülnek: varjú, vaddisznó, bagoly, sün, farkas/
Nyúl:
- Nagyon nagy úr a Kacor király, a róka is fél tőle!
Farkas:
- Mi lesz velünk, ha Kacor király felébred?
Bagoly:
- Mi lesz velünk, ha felébred, és elindul az erdőben?
Vaddisznó:
- Mit csináljunk most?
Nyúl:
- Mondok én valamit! Álljunk össze, ahányan vagyunk, és csináljunk egy nagy vacsorát, s hívjuk meg Kacor királyt!
Bagoly:
- Ha a róka komához elment vacsorázni, eljön mihozzánk is!
Varjú:
- Bíz az jó lesz! Én, ha megbíztok bennem, elmegyek a rókához, s meghívom Kacor király őfelségét.
Farkas:
- Persze, hogy megbízunk! Menjél csak varjú! / a varjú elrepül a rókához /
Varjú:
- Jó napot Róka koma!
Róka:
- Jó napot Varjú! Mi jóban jársz erre?
Varjú:
- Az erdőbéli állatok meghívják Kacor királyt vacsorára.
Róka:
Jól van! Mindjárt megnézem felébredt-e már, s elémondom a kívánságotokat. / bemegy, Kacor király ébredezik, dörzsöli a szemét, nyújtózkodik/
Macska:
- No! Mi hír barátom?
Róka:
- Felséges Királyom! Itt van egy varjú. Minden rendű és rangbéli állatok küldték ide, hogy meghívják felségedet vacsorára.
Macska:
/ megpödri a bajuszát/ - Jól van, mehetsz! Mondd meg a varjúnak, hogy elmegyek!
Róka:
/ kimegy a ház elé/ - Kacor király elmegy hozzátok vacsorára!
Varjú:
/ repül vissza/ - Eljön! Eljön!
Mesélő:
Hej uram, teremtőm! Egyszeriben nagy tüzet raktak az erdő közepén. A nyúl kötényt kötött, néhányan kondért kerítettek.
Medve:
- Itt hozom az ökörhúst!
Farkas:
- Hoztam lóhúst!
Bagoly:
- Ezek itt apró madarak!
Vaddisznó:
- No még egy kis belevaló!
/ a nyúl kevergeti, kóstolgatja, az állatok leülnek a kondér köré/
Mesélő:
Eközben a róka házában:
Róka:
- Indulhatunk felség a vacsorára?
Macska:
- Hadd pödörjem hegyesre a bajuszomat! Így ni! Indulhatunk!
Mesélő:
A varjú eléjük jött, és mutatta az utat, de a világ minden kincséért sem mert volna leszállni.
Varjú:
Erre! Erre! Erre!
Mesélő:
Egyszer csak meglátják az állatok Kacor királyt, amint jő róka komával. Hát uram teremtőm, ahány állat ott volt, mindannyinak inába szállt a bátorsága.
Nyúl:
- Jaj, jaj! Ott jő Kacor király, még felszúr a bajuszára!
Medve:
- Szaladjon, ki merre tud!
Mesélő:
Hogyha azok a bolond állatok el nem szaladtak volna, az én mesém is tovább tartott volna!
Macska:
/ a macska odaugrik, és megkóstolja a kiborult vacsorát/ - NYAU!


Szereplők: Mesélő
Gazdaasszony
Kacor király
Róka
Nyúl
Medve
Varjú
Bagoly
Farkas
Vaddisznó

Képtalálat a következőre: „grandma sock puppet”

 Red Fox Sock Puppet                                                                                                                                                                                 More

2018. április 5., csütörtök

A nagyhatalmú sündisznócska

 

Móra Ferenc: A nagyhatalmú sündisznócska

 
 
Kerek erdő közepében, jegenyefa tetejében vidoran munkálkodott a pirossapkás Harkály mester. Kis baltácskájával sorra megkopogtatta a hernyóházacskák ajtaját:
- Gyertek ki egy kicsit a friss levegőre, hernyócskák. Fogadom, vissza sem mentek többet, ha egyszer az orrocskátokat kidugjátok.
S amilyen jóakarójuk Harkály mester a hernyócskáknak, még most is költögetné őket, ha föl nem dörmög hozzá valaki a fa tövéből:
- Hallod-e, te erdei ács, ki az úr az erdőben?
Harkály mester máskor erre a kérdésre mindig leugrott a legalsó ágra, szárnya alá dugta a piros sapkáját, s azt felelte alázatosan: - Tányértalpú, lomposfarkú, tipe-topa Mackó!
Most azonban meg se billentette a sapkát. Csak úgy félvállról vetette oda a fahegyről.
- Hogy ki az úr az erdőben? Hát a nagyhatalmú Sündisznócska.
Mackó úr akkorát ütött a fára tányértalpával, hogy a hernyócskák egyszerre begubództak ijedtjükben.
- Darázsdárda, méhszurony! Kitől hallottad ezt az újságot?
- Magától a nagyhatalmú Sündisznócskától - hunyorgott le az erdei ácsmester a bozontos fejű nagy úrra.
De akkorát horkantott az haragjában, hogy Harkály mester leejtette ijedtében a kis baltáját. Nem is találta meg azóta se, ezért keresi máig is nagy panaszkodva:
- Hová lett, hová lett?
Mackó úr pedig dúlva-fúlva vágott neki az erdőnek, törve-zúzva a bokrokat, amik eléje kerültek. S a bokrok azt recsegték, a szellő azt dudorászta, még a saját tipe-topa lépései is azt csoszogták a harmatos fűben:
- Nagy-ha-tal-mú Sün-disz-nócska.
- No, majd kipróbáljuk a hatalmát annak a híres Sündisznócskának - morogta Mackó úr s egyenesen annak a tölgyfának tartott, amelyiknek a tövében Sündisznócska nyaralni szokott. Éppen a küszöbön sütkérezett az ártatlan s egy boglárka virágot tartott a körmei között. Annak a tükréből
pedergette hegyesre a bajuszát friss nyírfabalzsammal. De ahogy Mackó urat meglátta, úgy elfogta a reszketés, hogy menten lekonyult a bajusza.
- Alázatos a szolga! - nyöszörögte ijedten s nagy zavarodottan Mackó urat kínálta meg nyírfabalzsammal.
- Parancsoljon, urambátyám, egy kis bajuszpedrőt.
No hiszen egyéb se kellett Mackó úrnak. Világéletében mindig azt szégyenlette legjobban, hogy neki még vénségére se nőtt ki a bajusza. Még a foga is csattogott, ahogy ráförmedt Sündisznócskára.
- Ohó, kis öcsém, a nagy hatalmadat mutogasd inkább! De sebesen ám, mert mindjárt befelé fordítom tüskéivel a bundádat.
Sündisznócska ravaszul hunyorított a ragyogó fekete szemével:
- Ami igaz, igaz! Én előlem mindenki elszalad ijedtében erdőn-mezőn.
- No, azt magam is szeretném látni - kacagott Mackó úr akkorát, hogy Sündisznócskának összeütődtek tőle a szuronyai.
- Állom a szavam - mosolygott Sündisznócska a bajusz alatt. - Mindenkit megszalajtok,akivel találkozunk. Ha nem hiszed, gyere utánam.
Azzal elkezdett gurulni Sündisznócska, mint a gombolyag, a sarkában nagy dírrel-durral Mackó úr, recsegtetve a gallyakat, jobbra-balra.
- Fusson, akinek az élete kedves! - sikított Sündisznócska, ahogy a torkán kifért, s lett olyan futás az erdőben, hogy szem nem látta mását!
A sok erdei egér mind elhagyta ijedtében a csizmáját.
- Ez semmi - fújt nagyokat dühében Mackó úr -, azt a szarvast ijeszd meg, amelyik a patakban nézegeti magát.
- Fusson, akinek az élete kedves! - visított Sündisznócska, s a szarvas ijedten kapta föl a fejét a vízből s úgy eliramodott, mint a nyúl, ahogy Mackó urat meglátta.
- Ej, de derék fickó ez a Sündisznócska - mondogatta magában. - Ha ő föl nem riaszt, bizony csúffá tesz Mackó úr.
Mackó úr pedig csudálkozva csóválta meg a kócos üstökét:
- Ez már valami volt, Sündisznócska. De azért akkora hatalmad még sincs, hogy az erdőkerülőt meg tudnád ijeszteni. Az erdőkerülő pedig éppen szembe jött velük: Ordas mester, a farkas.
Úgy látszik, hiába kerülte az erdőt, mert úgy villogott a szeme az éhségtől, mint a parázs.
- Fusson, akinek az élete kedves! - füttyentett Sündisznócska, s Ordas mester már kitátotta rá a száját, mikor Mackó urat megpillantotta. De el is szelelt onnan, mint a nap elől a köd.
- Ejnye, most megszabta volna Mackó úr a bundám, ha Sündisznócska nem figyelmeztet - gondolta magában. - No, de meg is hálálom neki. Nem eszem sündisznópecsenyét egy hétig. Mackó úr pedig úgy rázta a fejét bámulatában, mint szél a mákot.
- No, ilyet még álmomban se értem - motyogta kelletlenül. - Hanem, ha csakugyan te vagy az úr az erdőben, ijeszd meg azt a pásztort, aki az erdőszélben legeltet.
Azzal Mackó úr kidugta az ormótlan nagy fejét a bokrok közül, Sündisznócska pedig olyat sikoltott, hogy majd beleszakadt a tüdeje:
- Fusson, akinek az élete kedves!
No, de lett is foganatja, mert odatekintett a pásztor, s ahogy a Mackó úr fejét meglátta, úgy elszaladt, hogy még ma se állt meg.
Sündisznócska pedig büszkén tekintett hátra:
- No, urambátyám, hiszi-e már a nagy hatalmam?
Hát híre-hamva se volt már ott Mackó úrnaMk. Úgy elkullogott onnan, mint akit orron vertek. Megijedt a Sündisznócska nagy hatalmától és sohse kérdezte többet senkitől, ki az úr az erdőben.
Sündisznócska pedig azóta még kétszer olyan hegyesen pödri a bajuszát, mint azelőtt.


 
 
http://www.olesya-emelyanova.ru/dom_teatr-master-class_dekoratsii_dlya_domashnego_teatra.html


http://tanitoikincseim.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1201403
 
Шаблоны пальчиковых кукол

http://zsorika.hu/?p=1144
 
 
Free Felt Craft Patterns | Great blog, just full of patterns for felt dolls and animals felt applique embroider purple moose ! walrus bear porcupine by AnnLamont 
 
http://zsorika.hu/?p=1727
 
Mice Finger Puppets

Шаблоны пальчиковых кукол

https://www.stranamam.ru/post/7178917/
 
http://cernaorszag.blogspot.hu/2011/05/ujjbabok.html

Marionnette à doigt petit mouton pour toutes vos aventures basse-cour.  2 de largeur de l’oreille à l’oreille et 2.75 de haut  Cousu de conception originale avec détails brodés à la main.

2018. február 11., vasárnap

Környezet I.

FÖLD
 
 
LAYERS OF THE EARTH - Rachel Ignotofsky Design
 
 http://deceptivelyeducational.blogspot.hu/2015/10/earths-layers-atmosphere-card-game-free.html
VÍZ
 
http://slideplayer.hu/slide/2059638/
 
  
 
Layers of Earth's Atmosphere visual 
 
FIZIKA
 
http://slideplayer.hu/slide/2076366/
 
http://slideplayer.hu/slide/1964767/
 
https://www.sciencebuddies.org/teacher-resources/lesson-plans
 
ZOOM Home 
 
Steve Spangler Science 
 
 
 
Chem4Kids Sections

https://www.buzzfeed.com/donnad/cartoon-elements-make-learning-the-periodic-table-fun?utm_term=.geNrLgZWe#.dbLRAVpgG
 

Matematika I.

ONLINE JÁTÉK

 
Math Challenge
 
Multiples of 10
 
Add Three Numbers
 
Math Times Tables
 
Even and Odd Numbers