Mese a falánk tyúkocskáról
Így szólt egyszer a tyúkocska tyúkanyóhoz:
- Éhes vagyok, kérlek szépen, süssél nekem kalácsot!
- Jól van, tyúkocskám, sütök neked kalácsot! - mondta tyúkanyó. - Most menj szépen, és hozzál nekem fát az udvarról, hadd rakjak tüzet, anélkül nem sül meg a kalács.
Ment a tyúkocska, ment az udvarra fáért. Ahogy az udvarra ért, szembejött vele egy nagy-nagy kandúr. A nagy-nagy kandúr azt mondta a tyúkocskának:
- Miau, ham! Én most téged bekaplak, meg is eszlek!
- Ne egyél meg, kandúrmacska, kérlek szépen, ne egyél meg engem! Fát viszek most tyúkanyónak, tyúkanyó majd kalácsot süt nekem, s ha nem bántasz, kapsz egy nagy darab kalácsot tőlem!
A kandúrmacska úgy gondolta, sokkal többet ér egy nagy darab cukros kalács, békén hagyta hát a tyúkocskát.
A tyúkocska összeszedte a fát az udvaron, bevitte tyúkanyónak.
- Jaj, tyúkanyó, nagy baj van! - mondta.
- Mi a baj, tyúkocskám?
- Az a baj, hogy az udvaron összetalálkoztam a kandúrmacskával, a kandúrmacska - ham! - be akart kapni, meg akart enni, én meg azt mondtam neki, ne kapjon be, ne egyen meg engem, inkább adok neki a kalácsomból.
- Egyet se búsulj, tyúkocskám - mondta tyúkanyó. - Olyan nagy kalácsot sütök neked, hogy akár három macskát is jóllakathatsz vele!
Hamarosan megsült a nagy kalács. Tyúkanyó enni hívta tyúkocskáját, s így beszélt hozzá:
- Egyél, tyúkocskám, egyél jó étvággyal! De el ne felejtsd, hogy a kandúrmacskának is jár ebből a kalácsból! Megígérted neki!
- Tudom - mondta a tyúkocska, s azzal nekilátott enni. Ette, ette a finom cukros kalácsot, addig ette, míg az utolsó morzsát is megette. Csak akkor jutott eszébe a kandúrmacska meg az, hogy kalácsot ígért neki.
- Jaj, tyúkanyó - siránkozott -, mind megettem a kalácsot, egy morzsát sem hagytam belőle, jaj, most mitévő legyek?
- Ó, te falánk, ó, te szószegő tyúkocska!
- Ne haragudj rám, tyúkanyó - siránkozott a tyúkocska.- Ne haragudj rám! A kandúrmacska azóta talán már el is feledkezett a kalácsról meg rólam is! Meg ha nem is feledkezett meg a kalácsról meg rólam, nem baj, úgyse tudja, hol lakom!
Ebben a pillanatban tyúkanyó is meg tyúkocska is meglátta a kandúrmacskát. Az udvaron át bársonytalpakon sétált a konyha felé.
- Jaj, végem van! - csipogta rémülten a tyúkocska.
Tyúkanyó meg nem csipogott semmit, hanem a szárnyánál fogva fölkapta a tyúkocskát, a konyhába vitte, s vele együtt belebújt a nagy hasú agyagkorsóba.
A kandúrmacska csak annyit látott, hogy tyúkanyó és a tyúkocska a konyhában tűnt el. Nagy mérgesen megállt a küszöbön, s így pörölt:
- Hol a kalácsrészem? Ide vele, mert ha nem, mindkettőtöket bekaplak!
Aztán belépett a konyhába, de nem látta sem tyúkanyót, sem tyúkocskát.
- Pedig ide szaladtak be - dünnyögött a kandúrmacska. - El nem mozdulok innen, míg meg nem kapom a kalácsot, vagy be nem kapom ezt a két szökevényt! - Azzal a kandúrmacska lefeküdt a küszöbre, és várt.
Tyúkanyó meg a tyúkocska ott lapult a nagy hasú agyagkorsóban. Tyúkocska egyszer csak suttogni kezdett:
- Tyúkanyó, én úgy szeretnék prüsszenteni!
- Ne prüsszents, mert meghallja a kandúrmacska, s bekap mindkettőnket! - suttogta tyúkanyó.
A tyúkocska kis ideig békén maradt, aztán megint csak rákezdte:
- Tyúkanyó, igazán muszáj prüsszentenem!
Tyúkanyó türelmét vesztve szólt rá tyúkocskára:
- Bánom is én, prüsszents hát, úgyis végünk lesz!
Tyúkocska óriásit prüsszentett, de akkorát ám, hogy a nagy hasú agyagkorsó megingott a polcon, aztán leesett a földre, s ezer darabra tört.
A küszöbön a kandúrmacska ijedtében felnyivákolt:
- Jaj, dörög az ég! - kiabálta, s eszeveszetten menekült.
Tyúkanyó meg tyúkocska kikászálódott a cserepek közül, s látták, hogy a kandúrmacska elszaladt.
- No, ez se jön többé vissza - mondta tyúkanyó.
- Látod, milyen hős vagyok - mondta a falánk tyúkocska. - Látod, még a kandúrmacska is megrémül és menekül, ha én egyet prüsszentek!
