Pancsoló: A vajaspánkó (orosz népmese)

Élt egyszer egy öregember és egy öregasszony. Kéri az ember az asszonyt:
-Süss nekem anyjuk vajaspánkót!
-Ugyan miből süssek? Egy csepp lisztünk sincs.
-Ej, te asszony! Kapard le a kosár oldalát, seperd fel a magtárt: hátha kerül így egy kis liszt.
Úgy is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát, felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal. A tésztába tejfelt kevert, pánkót vágott belőle, kisütötte vajban s kitette a pánkót az ablakba hűlni.
Elunta magát a vajaspánkó, legurult a lócára, a lócáról a padlóra, s a padlóról legurult az ajtó felé. Átgurult küszöbön a tornácra, a tornácról a lépcsőre, a lépcsőről az udvarra, az udvarból túl a kapun, mindig messzebb és messzebb. Gurult, gurult az úton és szembe jött vele egy nyúl.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg sandaszemű! Inkább hallgasd meg milyen szépet énekelek neked!
A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól, asszonyomtól
Mért féljek nyúl tőled?
Megszököm előled!

S tovább gurult. Úgy eltűnt a nyúl szeme elől mintha ott sem lett volna. Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe, s találkozott a farkassal.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg ordas farkas! Szépet énekelek neked.
És fújni kezdte:

   S tovább gurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó az erdőben, s szembe jött vele a medve. Csörtet, töri a lombot, rontja a bokrot.
   -Megeszlek te vajaspánkó!
   -Ne egyél meg tányértalpas, ugyan miért is ennél meg?
S a vajaspánkó már rá is kezdte:

S tovább gurult. Úgy eltűnt a medve szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó, s szembe jött vele a róka.
- Jó napot vajaspánkó! Ej milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy!
De a vajaspánkó már rá is kezdte:

   -Felséges ének! - szólt a róka. Csak az a baj, hogy megöregedtem kedvesem, rosszul hallok. Ülj csak ide az orrocskámra, s fújd el még egyszer!
   Nagyon jól esett a vajaspánkónak, hogy így megdicsérték az énekét. Felugrott a róka orrára és újrakezdte:
   -Vajaspánkó a nevem...
Abban a pillanatban a róka-hamm-bekapta.
   Ha a róka a vajaspánkót be nem kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna!

   "Itt a vége, fuss el véle, kerekerdő közepébe!"

Колобок

Жили-были старик со старухой.
Вот и говорит старик старухе:
— Поди-ка, старуха, по коробу поскреби, по сусеку помети, не наскребешь ли муки на колобок.
Взяла старуха крылышко, по коробу поскребла, по сусеку помела и наскребла муки горсти две.
Замесила муку на сметане, состряпала колобок, изжарила в масле и на окошко студить положила.
Колобок полежал, полежал, взял да и покатился — с окна на лавку, с лавки на пол, по полу к двери, прыг через порог — да в сени, из сеней на крыльцо, с крыльца на двор, со двора за ворота, дальше и дальше.
Катится Колобок по дороге, навстречу ему Заяц:
— Колобок, Колобок, я тебя съем!
— Не ешь меня, Заяц, я тебе песенку спою:

Я Колобок, Колобок, Я по коробу скребен,
По сусеку метен,
На сметане мешон
Да в масле пряжон,
На окошке стужон.
Я от дедушки ушел,
Я от бабушки ушел,
От тебя, зайца, подавно уйду!

И покатился по дороге — только Заяц его и видел!
Катится Колобок, навстречу ему Волк:
— Колобок, Колобок, я тебя съем!
— Не ешь меня, Серый Волк, я тебе песенку спою:

Я Колобок, Колобок, Я по коробу скребен,
По сусеку метен,
На сметане мешон
Да в масле пряжон,
На окошке стужон.
Я от дедушки ушел,
Я от бабушки ушел,
Я от зайца ушел,
От тебя, волк, подавно уйду!

И покатился по дороге — только Волк его и видел!
Катится Колобок, навстречу ему Медведь:
— Колобок, Колобок, я тебя съем!
— Где тебе, косолапому, съесть меня!

Я Колобок, Колобок, Я по коробу скребен,
По сусеку метен,
На сметане мешон
Да в масле пряжон,
На окошке стужон.
Я от дедушки ушел,
Я от бабушки ушел,
Я от зайца ушел,
Я от волка ушел,
От тебя, медведь, подавно уйду!

И опять покатился — только Медведь его и видел!
Катится Колобок, навстречу ему Лиса:
— Колобок, Колобок, куда катишься?
— Качусь по дорожке.
— Колобок, Колобок, спой мне песенку!
Колобок и запел:

А Лиса говорит:
— Ах, песенка хороша, да слышу я плохо. Колобок, Колобок, сядь ко мне на носок да спой еще разок, погромче.
Колобок вскочил Лисе на нос и запел погромче ту же песенку.
А Лиса опять ему:
— Колобок, Колобок, сядь ко мне на язычок да пропой в последний разок.
Колобок прыг Лисе на язык, а Лиса его — гам! — и съела.