KACOR KIRÁLY
Volt egyszer egy szegény özvegyasszony, s annak egy macskája. Ez a macska olyan kajtár,* olyan falánk volt, hogy minden fazékba, minden lábasba beleütötte az orrát. A szegény asszony megelégelte a macska kajtárságát, s egyszer, mikor a macska a tejeslábast egészen kiürítette, fogta a seprűt, jól megverte, s mondta neki:
- Kitakarodj a házamból, fel is út, le is út, többet ide be ne tedd a lábadat!
No, szegény macska mehetett világgá. Elindult nagy búsan, kiment a faluból, bódorgott erre-arra, mindenfelé, aztán egy hídhoz ért, ott leült, s dorombolt magában nagy búsan. Amint ott üldögélne, látja, hogy ott üldögél egy róka is. Szépen odasettenkedik, s elkezd a róka farkával játszani. Megijed a róka, s visszafordul, nézi a macskát, nem tudta elgondolni, mi isten teremtése lehet, ilyen állatot még nem látott. Visszahőköl egy kicsit, de vissza a macska is, mert még ő sem látott rókát világon való életében. Mindkettő megijedt a másiktól.
No, hanem mégis a róka szólalt meg először. Kérdi a macskától nagy szepegve:
- Ki légyen az úr?
-Ahá, - gondolja magában a macska - úgy látszik, ez fél tőlem!
Mindjárt nekibátorodott, s mondotta nagy büszkén:
- Mit, hát te nem ismersz engem? Tudd meg, hogy én Kacor király vagyok. Nincs az az állat, ki ne féljen éntőlem.
- Ejnye, ejnye - mondotta a róka -, igazán szégyellem, hogy még a híredet nem hallottam.
Egyszeriben meghítta nagy tisztelettel Kacor királyt: legyen szerencséje, látogassa meg az ő szegény házánál, lesz tyúkhús, récehús, lúdhús vacsorára s minden, ami kitelik tőle.
- Jól van - mondotta Kacor király -, hát elmegyek veled.
Elmennek a róka házába, de bezzeg a róka sürgött-forgott, felvetette a konyhát, sütött mindenféle pompás pecsenyét, kínálta Kacor királyt:
- Egyék, felséged, egyék, ne éhezzék, mint otthon.
Mikor aztán az ebédnek vége volt, ágyat vetett Kacor királynak, puha ágyat, s Kacor király meghagyta, hogy csend legyen a háznál, nehogy valaki megháborítsa őt a nyugodalmában. Kiment a róka a háza elé, ott járt fel s alá, vigyázott, nehogy valaki bemenjen, de még a háza felé se közelítsen.
Egyszer jön arra egy nyúl, s a róka már messziről rákiáltott:
- Szaladj innét, te szerencsétlen, nem tudod, hogy nálam alszik Kacor király?! Ha fölébreszted, vége az életednek!
Hiszen egyéb sem kellett a nyúlnak, uccu neki, szaladott árkon-bokron által, mintha szemét vették volna ki. Amint szaladt, szembejő vele a medve, s kérdi:
- Hát te hová szaladsz, talán bizony a kopók kergetnek?
- Jaj, ne is kérdezze, medve bátyámuram. A róka koma háza előtt jöttem el, s azt mondotta róka koma, hogy szaladjak, mert Kacor király van nála szálláson, s ha felébresztem, vége az életemnek.
- Hm, hm - mondja a medve -, na hallod-e, öcsém, sok országot, világot bejártam, de Kacor királynak még a színét sem láttam, de még a hírét sem hallottam. No, csak azért is meglátogatom róka komát, hadd lám, ki az a Kacor király?
Elmegy a medve róka komához, s hát róka koma még mindig ott jár-kel a háza előtt, s amint meglátja a medvét, kiált neki:
- Jaj, lelkem, medve komám, ne jöjjön erre, mert ha Kacor királyt felébreszti, vége az életének, vége az enyimnek is.
De bezzeg megijedt a medve is, megfordult s futott keresztül az erdőn, mintha szemét vették volna, meg sem állott, míg a nyulat utol nem érte. Hát mire odaért, ott voltak a nyúl körül mindenféle állatok, szárnyasok s szárnyatlanok. A nyúl beszélt nekik Kacor királyról, s az állatok rémüldöztek.
- Jaj, istenem, mi lesz velünk, ha Kacor király fölébred, s elindul az erdőbe!
Volt ott mindenféle állat, farkas, szarvas, őz, varjú, sas, holló, s mind szörnyen meg voltak ijedve, nem tudták, hogy mit csináljanak. Azt mondja egyszer a nyúl:
- Mondok én valamit. Álljunk össze, ahányan vagyunk, csináljunk nagy vacsorát, s hívjuk meg Kacor királyt; ha róka komához eljött vacsorára, eljön mihozzánk is.
- Biz' az jó lesz - mondotta a varjú -, én, ha megbíztok bennem, elmegyek róka komához, s meghívom Kacor király őfelségét.
Bezzeg hogy megbízták, hogyne bízták volna, hadd menjen a varjú. Elmegy a varjú róka komához, köszönti illendőképpen, mondja, hogy mi jóban jár.
- Jól van - mondja róka koma -, mindjárt bemegyek, megnézem, hogy felébredt-e, s elémondom a kívánságotokat.
Bemegy róka koma, s hát éppen akkor dörzsöli a szemét Kacor király, nagyokat nyújtózkodik, hogy ropogtak belé a csontjai.
- No, mi hír, barátom? - kérdi Kacor király.
- Felséges királyom - mondja róka koma -, itt van egy varjú. Minden rend- s rangbéli állatok küldték ide, hogy meghívják felségedet vacsorára.
Kacor király megpödörte bajuszát, s mondta róka komának:
- Jól van, mehetsz. Mondd a varjúnak, hogy elmegyek.
Visszarepül a varjú nagy örömmel a többi állatokhoz, s jelenti Kacor király üzenetét. Hej, uramteremtőm, egyszeriben nagy tüzet raknak az erdő közepében! A medve hozott ökörhúst, a farkas lóhúst, a sas mindenféle apró madarakat, a nyúl felcsapott szakácsnénak, forgatta a nyársat, sütötte a drága pecsenyéket; a többiek körülállották a tüzet, úgy várták Kacor király őfelségét.
Aközben Kacor király is nekikészülődött, jó hegyesre kipödörte a bajuszát, s elindult róka komával a vendégségbe. Eléjükbe jött a varjú, s úgy mutatta az utat, de a világ minden kincséért sem mert volna leszállni a földre, hanem repült egyik fa tetejéről a másikra, s úgy károgta:
- Erre! Erre!
Egyszer meglátják Kacor királyt, amint jő róka komával. Hát uramteremtőm, ahány állat ott volt, mindannyinak inába szállt a bátorsága.
- Jaj, jaj - kiabált a nyúl -, ott jő Kacor király, még felszúr a bajuszára!
- Szaladjon, ki merre tud! - kiáltott a medve, s azzal nekiiramodtak, szaladtak, ahányan voltak, annyifelé.
Hogyha azok a bolond állatok el nem szaladtak volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Kacor király
Gazdaasszony:
Egyszer volt nekem egy macskám. Ez a macska olyan kajtár, olyan falánk volt, hogy minden fazékba, minden lábasba beleütötte az orrát. Egyszer, amikor a tejeslábast egészen kiürítette, megelégeltem a kajtárságát. Fogtam a seprűt, jól megvertem, mondtam neki:
-Kitakarodj a házamból! … Fel is út, le is út! ... Ide többet be ne tedd a lábadat!
Mesélő:
No, szegény macska! Mehetett világgá. Elindult nagy búsan, kiment a faluból, bódorgott erre-arra mindenfelé. Aztán egy hídhoz ért, ott leült, s dorombolt magában nagy búsan. Amint ott üldögélne, látja, hogy ott üldögél egy róka is. Szépen odasettenkedik, s elkezd a róka farkával játszani. /ijedten felpattannak, egymással szemben méregetik egymást /
Róka:
/kifelé/ - Mi az isten teremtése lehet? Ilyen állatot még nem láttam!
Macska:
/kifelé/ - Nem láttam még ilyen állatot világon való életemben!
Róka:
/félve/ - Ki légyen az úr?
Macska:
/kifelé/ - Aha! Úgy látszik fél tőlem!
/büszkén/ - Mit!? Hát Te nem ismersz engem?! …. Tudd meg, hogy én Kacor király vagyok! Nincs az az állat, aki ne félne éntőlem.
Róka:
- Ejnye, ejnye, igazán szégyenlem, hogy még a híredet sem hallottam.
/meghajol/ - Nagy tisztelettel kérem felségedet, látogassa meg szegény házamat. Lesz tyúkhús, récehús vacsorára, s minden, ami csak kitelik tőlem.
Macska:
Jól van, hát elmegyek Veled!
Mesélő:
Elmentek a róka házába, de bezzeg a róka sürgött-forgott, felvetette a konyhát. Sütött mindenféle pecsenyét.
Róka:
- Egyék felséged, egyék! Ne éhezzék, mint otthon!
Mesélő:
Mikor aztán az ebédnek vége volt, ágyat vetett a róka, puha ágyat.
Macska:
- Most aztán csend legyen a háznál! Nehogy valaki megháborítsa nyugalmamat!
/kimegy a róka a ház elé/
Mesélő:
Egyszer csak arra jött egy nyúl.
Róka:
- Szaladj innen te szerencsétlen! Nem tudod, hogy nálam alszik Kacor király? Ha felébreszted, vége az életednek!
Nyúl:
-Jaj! Jaj! / elfut/
Medve:
/szembe jön/ - Hát te hova szaladsz? Talán bizony kopók kergetnek?
Nyúl:
Jaj ne is kérdezze medve bátyámuram! A róka háza előtt jöttem el, s azt mondta róka koma, hogy szaladjak, mert Kacor király van nála szálláson, s ha felébresztem vége az életemnek!
Medve:
- Hm, hm! Na hallod-e öcsém, sok országot, s világot bejártam, de Kacor királynak még a színét sem láttam, de még a hírét sem hallottam. No csak azért is meglátogatom róka komát, hadd lám, ki az a Kacor király. / elmegy a rókához/
Róka:
- Jaj lelkem, medve komám! Ne jöjjön erre, mert ha Kacor királyt felébreszti vége az életének, Vége az enyémnek is!
Mesélő:
De bezzeg megijedt a medve is, megfordult, s futott keresztül az erdőn, mintha szemét vették volna. Meg sem állott, míg a nyulat utol nem érte. Hát mire odaért, ott voltak a nyúl körül mindenféle állatok: szárnyasok és szárnyatlanok. / a nyúl körül ülnek: varjú, vaddisznó, bagoly, sün, farkas/
Nyúl:
- Nagyon nagy úr a Kacor király, a róka is fél tőle!
Farkas:
- Mi lesz velünk, ha Kacor király felébred?
Bagoly:
- Mi lesz velünk, ha felébred, és elindul az erdőben?
Vaddisznó:
- Mit csináljunk most?
Nyúl:
- Mondok én valamit! Álljunk össze, ahányan vagyunk, és csináljunk egy nagy vacsorát, s hívjuk meg Kacor királyt!
Bagoly:
- Ha a róka komához elment vacsorázni, eljön mihozzánk is!
Varjú:
- Bíz az jó lesz! Én, ha megbíztok bennem, elmegyek a rókához, s meghívom Kacor király őfelségét.
Farkas:
- Persze, hogy megbízunk! Menjél csak varjú! / a varjú elrepül a rókához /
Varjú:
- Jó napot Róka koma!
Róka:
- Jó napot Varjú! Mi jóban jársz erre?
Varjú:
- Az erdőbéli állatok meghívják Kacor királyt vacsorára.
Róka:
Jól van! Mindjárt megnézem felébredt-e már, s elémondom a kívánságotokat. / bemegy, Kacor király ébredezik, dörzsöli a szemét, nyújtózkodik/
Macska:
- No! Mi hír barátom?
Róka:
- Felséges Királyom! Itt van egy varjú. Minden rendű és rangbéli állatok küldték ide, hogy meghívják felségedet vacsorára.
Macska:
/ megpödri a bajuszát/ - Jól van, mehetsz! Mondd meg a varjúnak, hogy elmegyek!
Róka:
/ kimegy a ház elé/ - Kacor király elmegy hozzátok vacsorára!
Varjú:
/ repül vissza/ - Eljön! Eljön!
Mesélő:
Hej uram, teremtőm! Egyszeriben nagy tüzet raktak az erdő közepén. A nyúl kötényt kötött, néhányan kondért kerítettek.
Medve:
- Itt hozom az ökörhúst!
Farkas:
- Hoztam lóhúst!
Bagoly:
- Ezek itt apró madarak!
Vaddisznó:
- No még egy kis belevaló!
/ a nyúl kevergeti, kóstolgatja, az állatok leülnek a kondér köré/
Mesélő:
Eközben a róka házában:
Róka:
- Indulhatunk felség a vacsorára?
Macska:
- Hadd pödörjem hegyesre a bajuszomat! Így ni! Indulhatunk!
Mesélő:
A varjú eléjük jött, és mutatta az utat, de a világ minden kincséért sem mert volna leszállni.
Varjú:
Erre! Erre! Erre!
Mesélő:
Egyszer csak meglátják az állatok Kacor királyt, amint jő róka komával. Hát uram teremtőm, ahány állat ott volt, mindannyinak inába szállt a bátorsága.
Nyúl:
- Jaj, jaj! Ott jő Kacor király, még felszúr a bajuszára!
Medve:
- Szaladjon, ki merre tud!
Mesélő:
Hogyha azok a bolond állatok el nem szaladtak volna, az én mesém is tovább tartott volna!
Macska:
/ a macska odaugrik, és megkóstolja a kiborult vacsorát/ - NYAU!
Szereplők: Mesélő
Gazdaasszony
Kacor király
Róka
Nyúl
Medve
Varjú
Bagoly
Farkas
Vaddisznó
