A kesztyű - ukrán mese

Zelk Zoltán: A három nyúl

Zelk Zoltán: A három nyúl

Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,

talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott,
s felkiáltott: "Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak..." 

- Úgy, úgy bizony, mint az urak-
felelték a három nyulak.-
Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni,
most indulunk rókafogni!...-
Csacsi szarka, nem elhitte?
Repült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna,
akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott:
"Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre,
három nyulak ülnek körbe.

Összebújva tanácskoznak...
Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk,
a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak rókát esznek... "
   
Ennek a fele se móka!
Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre,
csak mielőbb odaérne!

Hát amint ott futott, szaladt,
szemben vele farkas haladt:

-Szaladj te is, komám, farkas,
jaj, mit láttam, ide hallgass!
Az erdő közepén jártam,
most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet,
- ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora,
fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak farkast esznek...

No hiszen egyéb se kellett,
a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott,
majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe
nem jött vele egy nagy medve;
a medve így szólongatta:
"Hova szaladsz, farkas koma?"

- Medve komám, ne is kérdjed,
szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepében jártam,
jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam!

Három nyulak ottan ültek
éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk
kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettel
Hogy eztán csak medvét esznek!-
 
Egyébre se volt már kedve
szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve,
közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre,
szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk,
szellő se érjen utánuk...

Amíg futottak lihegve,
egy vadász jött velük szembe
Nézi is őket nevetve:
együtt szalad róka, medve...

"No hiszen csak ne nevessél,
vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!" -
kiáltott rája a medve.

"Az erdőben három szörnyek,
puska sem öli meg õket.
Három nyulak, de akkorák,
nem láttál még ilyen csodát!"

Szedte lábát a vadász is;
eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta,
most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek,
sohase vadászik többet...

Ezalatt a nyusziházban,
fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen,
összebújva békességben...

 

A holló és a róka (Szabó Lőrinc fordítása)

A holló és a róka (Szabó Lőrinc fordítása)

Tél volt, havas és csikorgó,
Sajtdarabot csent a Holló.

Röpült vele egy nagy ágra:
“Ebéd, végre-valahára!”

Ravasz Róka, noha messze
járt a fák közt, észrevette:

nyála csordult, gyomra kordult,
sóvár szeme majd kifordult.

De a Holló óvatos volt,
lenti lombból máris iszkolt,

s mire Ravasz odabillent,
ő még fentibb ágra libbent,

fel, a havas, büszke fára,
deli fenyő derekára.

Róka koma rém dünös lett;
tudta, itt csak ész segíthet.

Egyebe nincs úgyse semmi,
elkezdett hát hízelegni.

És a Holló, gyanakodván,
felfigyelt rá, bár mogorván,

de lassankint, mint varázslánc,
befonta a szó s csábtánc:

hiúságát egyre jobban
kábította, mind mohóbban

tömte a sok édes méreg,
hódolat, bók és dicséret.

“Röptöd, ah, be könnyed, ingó,”
– szólt a hang  “be sima, ringó!”

“Jól hallom?!” – a Holló döbbent
ámulatban lejjebb röppent.

Róka mester erre szárnya
s farka díszét fuvolázta.

Nem volt többé képtelenség:
hitte a rút, hogy milyen szép!

Két hökkent kis, drága mókus
nézte a nagy hókuszpókuszt.

A Holló meg illegetni
kezdte magát, billegetni,

s mikor az elszánt hízelgő
ráfogta, hogy tündér s delnő,

már tipegve és topogva
és libegve és lobogva

pípeskedett, szédelegve –
de a sajtját nem eresztve.

Mohón leste a madárnép,
hogy Ravaszdi mit csinál még.

Mit? Jégcsapot pendített meg:
“Szebb a tiéd, égi zengzet!”

És a Holló megbűvölten
csőrét tárta… Persze rögtön

pottyant a sajt; s mint kereplő:
recsegett az énekesnő:

“Kár, kár!” – későn kapva észbe,
hogy oda a jó ebédje.

Ravasz koma eloldalgott:
“Edd a nótát, – én a sajtot!”

Vígan vitte csemegéjét,
bámulta a csacska népség.

Holló búsul: “Kár, kár, kár…”
Aki hiú, pórul jár!

Bengáli tigris - Szeptember 8. Kisasszony

Szeptember 8. Kisasszony

 

Útnak indulnak a fecskék és a vándor-madarak, ezért "Fecskehajtó Kisasszony"-nak is nevezik.

Sok helyen a dióverés napja.

E nap után kezdik szedni a fűszerpaprikát, majd rövid fonnyasztás után felfűzik, és felakasztva szárítják.

Hegyvidékeinken úgy tartották, ha ekkor nem köszönt be az éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg lesz az ősz.

 

Ősi pogány őszkezdő nap, de e mellett egyházi ünnep is: „ Kisboldogasszony napja”, az egyházi naptár szerint Szűz Mária születésének ünnepe.

 

Á, mint állat

Á, mint állat:

OLVASÁS, ÍRÁS

- Á betű

- vers
  - Állatkerti útmutató
- mese
  - A holló meg a róka
  - Sün Balázs
  - A három nyúl
http://pancsolo.blogspot.hu/2014/11/sun-balazs.html



KÖRNYEZET

- kontinensek - állatok



 ANGOL

- Baby Einstein - World Animals

- Doman kártyák

ZENE

- Péter és a farkas

KÉPZŐMŰVÉSZET

- festés

- gyurma

BARKÁCS

 

JÁTÉK

- társas
  - jegesmedve

FILM

- A dzsungel könyve

- Elmo világa - Vadállatok

PAKKOK


http://www.sparklebox.co.uk/topic/living/#.VfB4c333Ygc

UZSONNA